Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Fidesz elszabadult kis gömböcként gurul a lejtőn

2010.12.23


Kép

 

 

 

Volner János

a Jobbik frakcióvezető-helyettese

 

 

 

 

Amikor a tavaszi választások második fordulója után a választópolgárok 52%-ának pártlistás szavazatait megszerző Fidesz első embere, Orbán Viktor a szavazófülkékben lezajlott forradalomról kezdett beszélni, már sejtettük, hogy valami nem kerek. Az azóta bekövetkező események alapján kijelenthető: a realitásérzék és az önkontroll teljes hiánya jellemzi a kormányt, ráadásul mindez arroganciával és a szakszerűtlenséggel társul. Rövid szemlénk néhány gazdaságpolitika terén tett kormányzati döntést von górcső alá.

Az április 25-ei választási forduló után Magyarország jelentős része még a szocialisták felett aratott győzelmet ünnepelte, amikor május 13-án a Fidesz – kihasználva az euforikus hangulat miatt elterelődött közfigyelmet – az állami vagyonról szóló törvényt úgy módosította, hogy az állami vagyon használatát biztosító szerződések esetén mellőzhetővé tette a versenyeztetési eljárást. Ettől fogva a Kormány szabad kezet kapott arra, hogy kedve szerinti összegért, a számára szimpatikus személyek részére értékesíthesse az állami vagyont. A döntés annyira arrogáns volt, hogy ezen az országgyűlés privatizációban nagy gyakorlatot szerzett szocialista képviselői is elképedtek, ezt ugyanis – tartva a népharagtól – még ők sem merték meglépni. A Jobbik hiába tiltakozott, a vele szemben túlnyomórészt ellenséges média miatt alig volt hallható a hangja. A saját korrupciós ügyeinek tömegében fuldokló MSZP ekkor népszerűségének mélypontján, közvetlenül egy óriási vereség után volt, politikusainak hiteltelensége inkább csak erősítette a kormányzatot, mintsem megingatta volna a Fideszbe vetett hitet. A szakértői bázist látványosan nélkülöző, gyakorlatilag semmihez érdemben hozzászólni nem képes LMP pedig szokása szerint nem értett meg az egészből semmit. Egy biztos: a törvényjavaslatot elfogadta a Fidesz kétharmados szavazógépezete, ettől fogva a 45 ezer milliárd forintra taksált állami vagyon sorsa teljesen bizonytalanná vált. De nem csupán ez a példátlanul arrogáns lépés verte ki a szakembereknél a biztosítékot, hanem a törvényjavaslat rendkívül alacsony szakmai színvonala is: a fideszes képviselők úgy szavazták meg az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében szükséges törvények módosításáról szóló törvényt, hogy abban még az állami vagyonleltár elkészítéséről sem rendelkeztek, holott erre a hiányosságra mi, jobbikos képviselők, többször is figyelmeztettük őket. Lehet úgy felelősen gazdálkodni valamivel, hogy számba sem vesszük a ránk bízott vagyont?

A Fidesz pedig, mint egy elszabadult kis-gömböc, elkezdett gurulni a lejtőn. Gazdaságpolitikusait szemlátomást meglepte, hogy a társadalom részéről semmiféle önvédelmi reakciót nem tapasztalnak az állami vagyonnal kapcsolatos terveik miatt. Egymás után jöttek a vadabbnál vadabb ötletek, de a társadalom csendes maradt. Végignézte a hivatalnoki kar gátlástalan lefejezését és a megüresedett állások fideszes pártemberekkel való feltöltését is – a rendszerváltás óta eltelt 20 év alatt a magyarok számára természetessé vált, hogy semmihez nem értő dilettánsok karrierizálnak minden kormányváltáskor.

A bőre szabott mellény és a realitások

Orbán Viktort – ha az emlékezetes Kósa-Szijjártó féle forintdöntő nyilatkozatoktól eltekintünk - az első kínos meglepetés akkor érte, amikor bőre szabott mellényében kilépett a nemzetközi porondra. Kiderült ugyanis, hogy a költségvetés hiányát finanszírozó befektetők semmiféle győzelmi eufóriát nem éreznek a fideszes pártvezér nagyszabású terveit látván és az is, hogy a gazdasági világválság következményeit nyögő Európai Unió nem lesz hajlandó engedni, hogy Orbánék ismét a Medgyessy-Gyurcsány időkben megszokott szintre tornásszák fel a költségvetési hiányt. Matolcsyt, a Kormány nemzetgazdasági miniszterét ugyan mi, jobbikos képviselők többször is figyelmeztettük: Magyarország már évek óta túlzottdeficit-eljárás hatálya alatt áll, ezért teljesen irreális hinni, hogy az Európai Unió hozzájárul majd a 2010-es és a 2011-es költségvetési hiány közel kétszeresére történő emeléséhez, azaz a magyar állam eladósodásának nagyarányú növeléséhez. Mindhiába. Orbánnak egy súlyos nemzetközi vereség kellett ahhoz, hogy ezt belássa. A pénzügyi szabadságharcot meghirdető fideszes delegáció vert seregként kullogott haza Brüsszelből, másnap a kormány prominensei egymás után álltak mikrofon elé és kormányzati célként hirdették meg az Európai Unió által diktált hiányszámokat.

Érdekes és egyben az egész fideszes kormányzati politikára jellemző az a jelenség, mely a Fidesz bürokráciát érintő terveit, valamint ezek végrehajtását kíséri. Matolcsy György még miniszteri beiktatása előtt rendkívül ambiciózus terveket vázolt fel, amikor a gazdaság növekedési esélyeivel kapcsolatban faggatták. Ma a bürokráciára fordított összeg, amelynek nagy részét a vállalkozások fizetik, eléri évente a 2800 milliárd forintot, ezt 30 százalékkal kívánja csökkenteni az új kormány – fogalmazta meg.

Gyors fejszámolással számszerűsíthetjük az ígéretet: a nemzetgazdasági miniszter 840 milliárd forinttal kívánta olcsóbbá tenni az állami és önkormányzati szféra működését, tehermentesítve az adók által agyonnyomott magyar vállalkozásokat. Legalábbis a szavak szintjén. Ennek a jól csengő törekvésnek azonban a fideszes politikusok szóvirágain kívül sehol, így a 2011-es költségvetésben sincs nyoma, a minisztériumok is változatlan létszámmal működnek tovább – van, amelyik még drágábban, mint Bajnaiék alatt. Ezekben a 840 milliárd forintos bürokráciacsökkentő ígéretekben mostanra már senki nem hisz, a kormány is igyekszik elfelejteni őket. A gazdaságra rátelepedő bürokrácia tehát marad – a kormány hazudott.

A bürokráciának azonban nem csupán a közvetlen költségei nagyok, hanem áttételesen is fojtogatja a gazdaságot és rátelepszik az emberek hétköznapjaira. Sokszor lassú, körülményes az ügyintézés, gyakran a hivatalnokok számára is célszerűtlennek, pazarlónak, átláthatatlannak és ellentmondásosnak tűnik a jogi környezet. Ez ellen a kormány ezidáig meg sem próbált fellépni, még csak átfogó kísérletek sem történtek arra, hogy több szintű, funkcionális csoportosításba rendezzék a közfeladatok rendszerét – márpedig ez egy racionalizálási folyamat nélkülözhetetlen kelléke. A jövő sem tűnik rózsásnak, a legnagyobb káosz ugyanis éppen a két, egymással folyamatosan rivalizáló gazdasági minisztériumban van. Már a frissen megalakuló kormány minisztériumi struktúrája láttán szaporodni kezdtek a kérdőjelek a gazdasági sajtóban, Matolcsy és Fellegi részéről egymást érték a zavaros, kiforratlan elképzeléseket tükröző nyilatkozatok. Az elmúlt fél évben a két minisztérium hatásköre folyamatosan változott: az itthon és külföldön egyaránt megtépázott tekintélyű, csetlő-botló nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György rovására Fellegi Tamás, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetője látványosan megerősödött, „Orbán jobbkezénél” mostanra már csak a víziók felvázolása, az álmodozás maradt.

De nem csak egy átgondolt minisztériumi struktúra megalkotására volt kevés a Fidesznek a nyolc ellenzéki év, hanem arra is, hogy a korrupció melegágyaként működő közbeszerzési törvényt újragondolja. Néhány napja Jánosi Andrea, a közbeszerzésért felelős helyettes államtitkár döbbentette meg a szakmai közvéleményt: a Fidesz által elképzelt új közbeszerzési törvény a Kormány jelenlegi tervei szerint csupán 2012. január 1-jétől lép hatályba. Ez lenne az a sokat emlegetett gyors tempó, amit Orbán Viktor oly nagy előszeretettel, büszkén emleget? Nyolc ellenzéki év után kormányra kerülve közel két év kell a Fidesznek ahhoz, hogy egy törvény elkészüljön? Több mint furcsa, különösen annak ismeretében, hogy az új kormány még a sportról szóló törvényváltozásokat is sürgősséggel fogadtatta el az országgyűléssel – igaz, akkor még jogalkotási ütemterv sem volt, talán ezért is módosítgatták heti gyakorisággal az elvileg állandó jogi alapnormát jelentő Alkotmány valamelyik fejezetét.

Egykulcsos mélyrepülés

A Fidesz-kormány talán a legnagyobb szakmai mélyrepülését eddig az egykulcsos adó bevezetésével produkálta. Mint az az Országgyűlés Gazdasági és informatikai Bizottságának ülésén kiderült, a kormány úgy fog bele a 400 milliárd forintos adóátrendezési csomag megvalósításába, hogy előtte egyáltalán nem modellezte annak gazdasági, költségvetési hatását. A szakmai előkészítetlenség elképesztő szintet ért el. Nem készültek el a hasonló esetekben nélkülözhetetlen adórugalmassági vizsgálatok – a kormány meg sem próbálkozott annak vizsgálatával, hogy a 4 millió munkavállaló milyen magatartást tanúsít majd, mennyire fehéredik, vagy szürkül majd az egykulcsos adó bevezetésével a foglalkoztatás. A tervezet hatalmas hibája, hogy az egykulcsos adóval kedvezményezett magasabb jövedelműek fogyasztói kosarában nyilvánvalóan jóval magasabb a túlnyomórészt importból származó luxus javak aránya, mint az alacsony jövedelműek esetében, akik nagy arányban költenek hazai előállítású létszükségleti jószágokra. A törvényjavaslat azonban ezt egyáltalán nem veszi figyelembe. Mint ahogyan azt sem, hogy az adóátrendezés kedvezményezettjei, a magas jövedelmű foglalkoztatottak jövedelmük egy részét megtakarításokba, tehát a nemzetgazdaság szempontjából nem működő, passzív vagyonelemekbe fektetik.

A kétmillió forint feletti végkielégítésekre vonatkozó különadóval kapcsolatban az Országgyűlés plenáris ülésén én már előre jeleztem, hogy ebben a formában a jogszabály alkotmányellenes. A Fidesz azonban nem hallgatta meg észrevételeinket, pedig sajnos nekünk lett igazunk. A későbbiekben aztán a Lenhardt Balázs képviselőtársammal együtt benyújtott javaslatunkból csemegézett a kormány.

Az energiapolitika sem mutat tisztább képet. A kormány e kérdéskörben az elmúlt fél évben lényegében 180 fokos fordulatot vett. Korábban, ellenzéki pozícióból a Fidesz politikusai Európa-ellenesnek nevezték és ellenezték a Déli Áramlat megépítését, mára pedig a vezetékrendszer megépítésének leglelkesebb szorgalmazóivá léptek elő. Úgy tűnik, ez a terület is a különböző lobbi érdekek foglya maradt.

A magánnyugdíjpénztár kérdés megoldása is meglehetősen felemásra sikerült. Az általuk kezelt portfóliók állami kézbe vételét a Jobbik is támogatja, sőt a magyar politikában mi fogalmaztuk meg ezt először. Ugyanakkor az elfogadhatatlan, hogy az emberek pénzét úgy vonják el, hogy lényegében a mai napig nem tudjuk, mi lesz ezeknek az összegeknek a sorsa. 12 év megtakarításai, 3000 milliárd forint, és 3 millió ember nyugdíja tét. A kormány megtakarításokat arra használja fel, hogy a jövő évi költségvetésben 530 milliárd forintot folyó kiadásokra költsön, ami a megtakarítások felélése miatt felelőtlen és megengedhetetlen lépés. S ezek után egy egyetlen bővített mondatra szorítkozó nevetséges nyilatkozattal igyekeznek megnyugtatni az országot, miközben 2/3-os parlamenti felhatalmazással bírva a jogalkotás teljes eszköztára a Fidesz-kormány rendelkezésére áll. A Jobbik felelőtlen és szakmailag előkészítetlen döntéseiben nem tudja támogatni a kormányt.

Volner János

a Jobbik frakcióvezető-helyettese

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.